Graduale Hungaricum 389.
Kísérettel →Kiáltottam, Isten

Kiáltottam, Isten, és meghallgattál engem, vigyázz reám, mint szemed fényére, s oltalmazz engem!
(1) Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet * figyelmezz könyörgé/semre!
(2) Hajtsd hozzám füledet, * és hallgasd meg beszé/demet! ANT.
Dicsőség az Atyának és Fiúnak, * és Szentlélek / Istennek.
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor, *
és mindörökkön örökké, / ámen! ANT.