Bűnös néped sírva kiált hozzád

(1) Bűnös néped sírva kiált hozzád:

Ne fordítsd el üdvösséges orcád!

Jöjj, apaszd el könnyeinknek árját,

igazítsd el üdvösségünk útját!

(2) Téged hirdet a próféták szája,

epedve vár a nemzetek vágya,

te vagy a kulcs, mely a poklot zárja,

és a mennyet előttünk kitárja.

(3) Lángol immár Mózes csipkebokra,

szabadulás vár a bús rabokra,

jöjj el, Urunk, jöjj már váltságunkra,

ne nyeljen el örök halál torka.