Ahol a napnak fénye kél

(1) Ahol a napnak fénye kél,

s a föld amerre véget ér,

dicsérjük Krisztust, a Vezért,

Szűz Máriának gyermekét!

(2) A világ boldog Mestere

szolgai testbe öltözött,

hogy testünk testtel mentse meg,

s ne vesszen el, kit alkotott.

(3). A szülő titkos rejtekén

belép az égi kegyelem,

a szűz—leánynak méhe hord

soha nem ismert titkokat.

(4) Szemérmes szíve otthona

Istennek lett a temploma,

férfit nem ismervén soha,

hallván igét, fiat fogant.

(5) Világra hozta gyermekét,

kit Gábriel meghirdetett,

kit anyaméhbe zárva még

János titkon megérezett.

(6) Szénán feküdni kényszerült,

nem félt jászolban szállni meg,

s kicsinyke tejjel étkezik,

kinél madár sem éhezik.

(7) Örvend a mennyek kórusa,

Istenről zengnek angyalok,

s láthatják, ím, a pásztorok

mindenek urát, Pásztorát.

Meghajolva:

(8) Urunk, dicsérünk tégedet,

aki a Szűznek fia vagy,

Atyádat és Szent Lelkedet

örökké, minden századon.

Ámen.