Boldog város, Jeruzsálem

(1) Boldog város, Jeruzsálem, békességes látomás,

melyet égben építettek, élő kőből rakva fel,

s angyaloknak kara díszít: menyegzői koszorú. Amen.

(2) Megérkezvén a magasból várta menyegzői ház,

hogy az Úrnak eljegyezve Néki éljen egyedül.

Minden fala színaranyból, fénylik minden bástyafok.

(3) Kapuja, mely gyönggyel ékes, s szentélye ha megnyílik,

érdemeknek erejéből bebocsátást nyer oda,

aki Krisztus szent nevéért itt a földön gyötretik.

(4) Jó alapnak, Szegletkőnek Krisztus az, ki küldetett,

ő a házat anyagában kétszeresen megköti,

akit Sion híven vállalt, Benne hívőn fennmarad.

(5) Szaggatással, gyötretéssel megmunkálva a kövek,

jó helyükre elkerülnek dolgos kezek művivel,

a legszentebb épületnek így lesznek mind részei.

(6) Isten előtt igen kedves, szent e város szerfölött,

dicsérete széphangzású, s ujjongó az éneke,

amidőn a Három—Egyet énekszóval hirdeti.

(7) Ó, nagy Isten, kérve kérünk, templomodba jöjj közénk,

te kegyelmes jóságoddal kérésünket elfogadd,

s áldásodat bőven áraszd mindenkor e szent helyen!

(8) Nyerjék meg itt, amit kérnek esdekelve mindenek,

s amit kapnak, meg is tartsák szentjeid közt szüntelen,

és az égi honba érve békességre jussanak!

(9) (Meghajolva:)

Magasságos nagy Istennek légyen áldás, tisztelet,

Atyának és szent Fiának, s velük a Szentléleknek,

hódolattal, dicsérettel zengjünk minden századon! Ámen.