Harmatozzatok, magasságos egek

R. Harmatozzatok, magasságos egek, s a felők hozzák az Igazat.

R. Rorate coeli desuper, et nubes pluant iustum.

(1) Ne haragudj ránk, Urunk, és ne emlékezzél többé gonoszságunkra; íme, elhagyatottá lőn a Szentnek városa, pusztasággá Sion, és árván maradt Jeruzsálem, a te szentségednek és dicsőségednek lakóháza, ahol atyáink téged dicsőítettek. R.

(2) Vétkeztünk, s mint a tisztátalanok, olyanná lettünk, s mint falevelek, földre hulltunk. Íme gonoszságaink, mint a szélvész elsodornak minket; elrejtetted előlünk arcodat, és önnön gonoszságunk markába adtál minket.

(3) Lásd meg, Urunk, a te népednek sanyarúságát, és küldd el az Eljövendőt. Küldd el a Bárányt, a földkerekség Urát, küldd el a kősivatagból Sion leányának hegyéhez, hogy elvegye rólunk fogságunk igáját.

(4) Vígasztalódjál, vígasztalódjál én népem! Hamar eljő Üdvösséged. Miért merülsz a gyászba? Miért fog el ismét a fájdalom? Ne félj már! Megmentelek téged, mivel én vagyok a te Urad és Istened, Izrael Szentje, a te Megváltód.