Leborulva áldlak

(1) Leborulva áldlak, láthatatlan Istenség,

kenyér- és bor-színben elrejtezett emberség!

Noha meg nem láthat, meg nem tapasztalhat

az emberi gyengeség.

(2) Isteni erődet elrejtéd a keresztfán,

testi gyarlóságnak homályával takarván,

itt emberi tested előlünk elrejted,

színek alatt titkolván.

(3) Noha Szent Tamással sebed helyét nem látom,

Uram, igaz hittel jelenléted megvallom,

e szent hitben tarts meg, szent színedet add meg

égben egykor meglátnom!

(4) Váltságomnak ára, lankadt szívem ereje,

szegény bűnös lelkem megtisztító fürdője,

szomjú, fáradt lelkem megvigasztalója,

üdvösségem záloga!