Mint a szép hűvös patakra

(1) Mind a szép hűvös patakra a szarvas kívánkozik,

lelkem Istent úgy óhajtja, és hozzá fohászkodik.

Tehozzád én Istenem, szomjúhozik én lelkem:

vajon mikor jutok innen színed elé, élő Isten?

(2) Éjjel-nappal hulló könnyem mindennapi kenyerem,

amidőn azt kérdik tőlem: hol van az én Istenem?

Ezen mélyen bánkódom, és házadat óhajtom,

hol a hívek seregében örvendek szép éneklésben.