Magyar hazánk, te jó anya

(1) Magyar hazánk, te jó anya,

fiad dicsérd ma, őt dalold,

zengjen a himnusz dallama,

hozzá, ki mindig pártfogolt. Amen.

(2) Ő néked igaz fényt hozott,

hit fényét adta át neked,

istenes törvényt alkotott,

mely üdvösségre elvezet.

(3) Mennyei hírnök jelzi már

atyjának, hogy majd jönni fog:

vértanú István földre száll

anyjának szólni jóslatot.

(4) Mint libanoni cédrusok,

olyan sudár, mint kisgyerek,

s miként előre mondatott,

a Vértanúról kap nevet.

(5) Oktatják híres doktorok,

szent műveltségre nevelők,

s jámbor erkölcse fölragyog

már zsengén, minden nép előtt.

(6) Már életének hajnalán

az üdv igéit hirdeti,

s a magyar nemzet, a pogány

a keresztséget elnyeri.

(7) Ragyogva kél az égi fény,

s ki tévely rabja volt, a nép

elhagyva sűrű éjjelét

megvallja Krisztus szent hitét.

(8) Imádás légyen, tisztelet

néked, Hármas—Egy Istenünk,

segíts elérnünk mennyeket,

mit szent Királyunk kér nekünk. Ámen.