Ments meg engem, Uram

(1) Ments meg engem, Uram! az örök haláltól,

ama rettenetes napon minden bajtól,

midőn az ég és föld meg fognak indulni,

s eljössz a világot lángokban ítélni.

(2) Reszket minden tagom, borzadok és félek,

földi pályát végzett szegény, bűnös lélek.

Félek a naptól, mely vizsgálni fog, s dúlni,

midőn az ég és föld meg fognak indulni.

(3) Haragnak napja az, ínség s veszély napja,

nagy nap, mely a bűnöst gyötrelemnek adja.

Midőn te, ki mindig éltél és fogsz élni,

eljössz a világot lángokban ítélni.

(4) Örök nyugodalmat adj, ó Uram, néki(k),

s örök világosság fényeskedjék néki(k),

hogy szent trónod körül ő udvarolhasson (udvarolhassanak),

s téged boldogítót örökké áldhasson (áldjanak).

(5) Ments meg engem, Uram! az örök haláltól,

ama rettenetes napon minden bajtól,

midőn az ég és föld meg fognak indulni,

s eljössz a világot lángokban ítélni.