Íme, egykor Szent István

(1) Íme, egykor Szent István nagy hittel fölállott,

és a papi tanácsban bátran ekképp szólott:

"Kit az Írás jövendölt, ti megvetettétek,

a várva-várt Messiást megfeszítettétek!"

(2) Alázatos Szent István, mikor őket feddi,

hívő szóval kérleli, bűnbánatra inti;

de ezt hallván felindul mindnyájuk haragja,

„kövezzék meg!” gonoszul ki-ki azt kiáltja.

(3) Szent István az egekre fölemelvén szemét,

látja Urát, Krisztusát, bátorítja szívét;

azokért, kik kövezik, így kéri Istenét:

„Ne nézd a nép vakságát, bocsásd minden bűnét!”

(4) Dicsérünk most tégedet, Urunk, áldott Jézus,

ki miértünk születtél, megváltó szent Krisztus!

Hálát adunk tenéked első vértanúdért,

aki nálad közbenjár küzdő Egyházadért.