Mi gyarló emberek

(1) Mi gyarló emberek, kik a földön élünk,

sok nyomorúságot és fájdalmat érzünk,

E világnak sok bajával küzdünk:

R) Emlékezzünk, porból lettünk, és hogy ismét porrá is kell lennünk. Emlékezzünk, e szent böjtben bűneinkből Istenhez kell térnünk.

(2) Nincs nékünk e földön sehol nyugodalmunk,

nincsen maradandó, állandó városunk,

mindnyájan csak jövevények vagyunk. R)

(3) Csak egyedül mennybe igyekezzék szívünk,

ott van elkészítve állandó hely nékünk,

munka után az örökös bérünk. R)

(4) Az egekben vagyon végtelen gazdagság,

melyet nékünk szerzett az isteni jóság,

ott vár reánk az örök boldogság. R)

(5) Ezt hallván, emberek, keljünk fel álmunkból,

szabadulást venni világ rabságából,

igyekezzünk csalárd hálójából! R)

(6) Felvirradtak reánk szenvedés napjai,

üdvösségkeresés alkalmas órái,

távozzatok, evilág pompái! R)

(7) Vétkeinkért böjttel testünk sanyargassuk,

a szolgálat alá szenvedéssel hajtsuk.

Istenünkhöz teljesen hódítsuk! R)