Ne hagyj elesnem, felséges Isten

(1) Ne hagyj elesnem, felséges Isten, keserűségemben,

Te szent nevedért légy segítséggel, ne essem kétségbe;

mert mindenfelől látod, Úristen, vagyok kísértésben.

(2) Gyermekségemtől, felséges Isten, mind ezideiglen

téged hívtalak én segítségül minden ínségemben:

mostan sem lehet más bizodalmam, sem földön, sem mennyben.

(3) Nincs is énnekem más bizodalmam, Úristen, náladnál,

akármiképpen cselekedj vélem, csak ne haragudjál!

Mint kegyes Atya, fiadat dorgáld, ó csak meg ne utálj!

(4) Dicséret neked, Atya Úristen, a te szent Fiaddal!

Áldassál tőlünk a Szentlélekkel, mi Vigasztalónkkal!

Most és örökké imádunk téged zengő énekszókkal.