Jaj énnekem, jaj szomorú fejemnek

(1) Jaj énnekem, jaj szomorú fejemnek!

Ó jaj nékem, szegény bűnös Péternek!

Mert személyét Mesteremnek

megtagadtam, kedvéért egy embernek.

(2) Mindentudó Jézus, este megmondtad,

ki szívemnek csalárdságát jól tudtad:

“Péter, magad mire adod?

Isten Fiát háromszor megtagadod!”

(3) A kakas—szó hasogatja szívemet,

vádol lelkem, nem találom helyemet,

ítéletre szólít engem,

jaj, égre sem merem vetni szememet.

(4) Az ártatlan Jézust nem felejthetem,

tekintetét szívből ki nem vethetem,

semmiképpen nem tehetem,

hogy az a szem ne vádoljon szüntelen.

(5) Amíg élek, ezért sírok hevesen,

kérem Istent, magától el ne vessen,

sőt hogy újra fölemeljen,

és ily bűntől minden embert megmentsen!