A keresztfához megyek

(1) A keresztfához megyek,

mert máshol nem lehetek,

nyugodalmat lelkemnek.

S ott talállak, ó Szűzanya,

fájdalom közt bágyadozva,

tőr veré át lelkedet.

(2) Mely gyötrelem volt neked

isteni szülöttedet

látni szegény jászolban.

S midőn annyi ellenségek

romlására esküvének:

tőr veré át lelkedet.

(3) De midőn ezek felett

láttad, mennyit szenvedett,

szenvedett az ártatlan:

láttad őt a Kálvárián

két lator közt a keresztfán,

kínodat ki mérje meg?!

(4) A nap elsötétedett,

ennyi kínt nem nézhetett,

borzadván rengett a föld.

Sírt, kesergett, gyászolt minden

az egész nagy természetben:

de gyötrelmed nagyobb volt!