Keservesen siratja Mária fiát

(1) Keservesen siratja Mária fiát,

midőn látja halálra menni magzatát,

csordul könnye Máriának,

szíve szakad Szűzanyának

nagy bánatjában;

nincsen helye bús szívének,

nyugodalma sincs lelkének

nehéz kínjában.

(2) Senki sincsen sorsosa nagy fájdalmának,

nincs segítő orvosa nehéz kínjának.

Szűz Mária elfáradott,

egész teste elbágyadott

nagy bánatjában;

piros színe elhervadott,

áldott anya ellankadott

a nagy sírásban.

(3) Fogadj engem, Szűzanyám, igaz fiadnak,

hadd törlöm le könnyeit síró arcodnak!

Ó Szűzanyám, véled járjak,

véled éljek, véled haljak

és Jézusoddal,

véled légyen szenvedésem,

halálom és temetésem

és szent Fiaddal.