Jaj, áldott méhemnek

(1) Jaj, áldott méhemnek drága, édes gyümölcse,

szegény árva, bús szívemnek egyetlen reménye!

(2) Ó, én Egyszülöttem, ártatlan drága Jézus!

Mi a bűnöd, hogy fán függesz, szelíd kegyes Krisztus?

(3) Te szent oldaladból bőven foly a piros vér,

bűnös Ádám s minden ember számtalan vétkéért.

(4) Jaj, mind elhagyának, tieid elfutának,

mint mezőben egy virágszált, szintúgy elhagyának...

(5) Szánjanak meg téged erdők szép violái,

zokogjanak a hegyeknek zúgó csatornái!

(6) Gyászba öltöznek mind a teremtett állatok,

sirat a nap, óhajt a föld, sírnak a csillagok.

(7) Könnyem ontom érted, fájdalmas, megtört szívvel

reád nézvén, téged látván szörnyű sebeiddel.

(8) Legyen vége immár keserves panaszomnak,

mivel nincsen megszánója az én siralmamnak.

(9) Ne sírj, áldott szent Szűz, bizakodj, s híven várjad:

Fiad, Jézus harmadnapra holtából feltámad.