A veréb házat talál magának

A veréb házat talál magának, s a gerlice is fészket, hová fiait helyezze: Én a te oltárodnál, seregek Ura, én királyom, én Istenem!

(1) Mily kedvesek a te hajlékaid, seregeknek Ura! *

kívánkozik és sóvárog az én lelkem az Úr csarnokai, /után.

(2) Boldogok, akik a te házadban laknak, Uram, *

örökkön örökké dicsérhetnek /téged. ANT.

(3) Seregek Ura, Istene, hallgasd meg imádságomat, *

vedd füleidbe, Jákobnak /Istene!

(4) Oltalmazó Istenünk, tekints le, *

és nézz Fölkented /arcára! ANT.

(5) Mert jobb a te házadban egy nap, *

mint másutt /ezer!

(6) Inkább választom, hogy csak küszöbén legyek Istenem házának, *

mintsem ott lakjam a bűnösök haj/lékában. ANT.

(7) Mert nap és védőpajzs az Úr, az Isten, *

kegyelmet és dicsőséget /ád az Úr.

(8) Nem vonja meg javait azoktól, kik ártatlanságban járnak, *

seregek Ura, boldog az az ember, ki benned /bízik. ANT.