Graduale Hungaricum 109.
Kísérettel →A kenyér, amelyet én adok

A kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.
(1) Áldjad, én lelkem az /Urat, *
és egész bensőm az ő szent /nevét!
(2) Áldjad, én lelkem az /Urat, *
és el ne felejtsed semmi ado/mányát! ANT.
(3) Ki megkönyörül minden gonoszsá/godon, *
ki meggyógyítja minden betegsé/gedet.
(4) Ki megszabadítja a pusztulástól éle/tedet, *
ki irgalmassággal és könyörülettel koronáz meg /téged. ANT.
(5) Ki betölti javaival éle/tedet, *
és mint a sasé, megújul ifjú/ságod.
(6) Irgalmasságot cselekszik /az Úr, *
és igazságot tesz minden bántalmat szenve/dőnek. ANT.