Te, fölkelvén, Uram

Te, fölkelvén, Uram, könyörülsz Sionon, mert ideje, hogy rajta könyörülj, mert eljött az idő.

(1) Szabadíts meg engem, /Isten, *

mert torkomig hatolnak a vizek.

(2) Belesüllyedtem a melységes /sárba, *

és nem találok szilárd helyet. ANT.

(3) Én pedig tehozzád imádkoztam, /Uram, *

mert ideje a megkegyelmezésednek, ó, Istenem!

(4) A te irgalmad nagyságában hallgass meg /engem, *

kegyelmednek hűsége szerint. ANT.

(5) Hallgass meg engem, Uram, mert szelíd a te /irgalmad, *

könyörületednek sokasága szerint tekints reám.

(6) Dicsérem az Isten nevét /énekkel, *

és magasztalom őt dicsérettel.

(7) Dicsérjék őt az ég és /a föld, *

a tenger és mindaz, ami bennük mozog. ANT.