Graduale Hungaricum 134.
Kíséret nélkül →Atyám, ha el nem múlhat


Atyám, ha el nem múlhat e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod!
A fenti, egyszerű dallam helyett vehető a tétel eredeti dallama is:
(1) Istenem, Istenem, miért hagytál el /engem *
miért vagy messze kiáltásom /szavától?
(2) Én Istenem, napestig kiáltok, és meg nem /hallgatsz *
és éjjel, és nem figyelsz /reám?! ANT.
(3) Mert körülvettek engem az /ebek *
a gonoszok gyülekezete reám /szállott.
(4) Átlyuggatták kezeimet és /lábaimat *
és megszámlálták minden /csontomat. ANT.
(5) Szabadíts meg engem az oroszlán /szájából *
és a vadak támadásától engem, megalá/zottat!
(6) És én hirdetem a te nevedet atyámfia/inak *
az egyháznak közepette dicsérlek /téged. ANT.
(7) Akik félitek az Urat, dicsér/jétek őt *
Jákobnak ivadékai, dicsőítsé/tek őt!
(8) Emlékeznek és az Úrhoz térnek a föld minden hatá/rai *
és hódolnak előtte a népek család/jai. ANT.
(9) És az én lelkem őne/ki él *
és az én magzatom néki /szolgál.
(10) És hirdettetik az Úr a jövendő nemzedéknek †
hirdetik az egek az ő igazságát a népnek, mely egykor megszü/letik *
melyet majdan az /Úr teremt. ANT.