Graduale Hungaricum 143.
Szomorú az én lelkem

Szomorú az én lelkem mindhalálig; maradjatok itt együtt, és virrasszatok vélem!
V. Látjátok-e a /sereget, *
mely körülvesz /engem?
V. Ti elmenekültök, én meg /megyek, *
hogy feláldoztassam /értetek. ANT.
V. Íme, elközelgett az /óra, *
és az Emberfia a bűnösök kezére /adatik.
V. Virrasszatok és imádkoz/zatok, *
hogy kísértésbe ne /essetek! ANT.