Graduale Hungaricum 207.

Kíséret nélkül →

Én vagyok az igaz szőlőtő

Én vagyok az igaz szőlőtő, alleluja, s ti a szőlővesszők, alleluja.

Én vagyok az igaz szőlőtő, alleluja, s ti a szőlővesszők, alleluja.

(1) Izrael Pásztora / figyelmezz, *

ki József népét mint a nyájat / vezeted.

(2) Ki a kerubok fölött trónolsz, / jelenj meg, *

Efráim, Benjámin és Manassze / előtt. ANT.

(3) Kihoztad a szőlőt Egyip/tomból, *

kigyomlálván a pogányokat, helyükbe ültet/ted azt.

(4) Utat egyengettél / neki, *

elültetted gyökerét, és betöltötte a / földet. ANT.

(5) Árnyéka elborította a / hegyeket, *

és indái az Isten cédru/sait.

(6) Vesszői elértek egészen a / tengerig, *

és hajtásai a nagy fo/lyamig. ANT.

(7) Oltalmazd, amit jobbod / ültetett, *

s az emberfiát, akit magadnak / neveltél.

(8) Legyen kezed a te jobbod felől álló / emberen, *

s az emberfián, akit magadnak / neveltél.

(9) És el nem távozunk / tőled, *

újjáéledünk, és a te nevedet / hívjuk. ANT.

→ Nepenektar.hu