Graduale Hungaricum 219.
Kísérettel →Hallgasd meg, Uram, szavamat

Hallgasd meg, Uram, szavamat, mellyel hozzád kiáltottam, alleluja.
Néked szólott a szívem, az orcám téged keresett, a te orcádat keresem Uram, e fordítsd el tőlem, alleluja.
(1) Az Úr az én világosságom és szabadu/lásom, * kitől is / félnék?
(2) Az Úr az én életemnek oltalma/zója, * kitől ret/tegnék? ANT.
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak, * és Szentlélek /Istennek.
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké, / ámen! ANT.