Graduale Hungaricum 22.
Kísérettel →Feltárul az Úrnak dicsősége

Feltárul az Úrnak dicsősége, és meglátja majd minden test Istenünknek üdvösségét.
Zsoltár:
(1) Az Úré a föld, és benne /minden, *
a földkerekség, és mind, akik abban /laknak.
(2) Mert ő állította azt a tenge/rekre, *
és ő szilárdította meg a folyó/vizeken. ANT.
(3) Ki mehet fel az Úr he/gyére? *
és ki állhat meg az ő szent /helyén?
(4) Az ártatlan kezű és tiszta szívű, †
ki lelkét hiábavalóságra nem ve/tette, *
sem álnokságot nem szólt felebarátja /ellen. ANT.
(5) Az vesz áldást az /Úrtól, *
és irgalmasságot az ő szabadító Iste/nétől.
(6) Ez az a nemzedék, mely Istent /keresi, *
mely Jákob Istenének orcáját /keresi. ANT.
(7) Nyissátok meg a kapukat, † táruljatok fel, örök /kapuk, *
hadd menjen be a dicsőségnek /Királya!
(8) Ki ez a dicsőséges /Király? *
az erős és hatalmas Úr, a harcokban győze/delmes! ANT.