Graduale Hungaricum 229.

Kísérettel →

Zúgás támadt

Zúgás támadt hirtelen az égből, mint sebesen jövő szélvész, a házban, ahol ültek, alleluja.

Zúgás támadt hirtelen az égből, mint sebesen jövő szélvész, a házban, ahol ültek, alleluja.

S beteltek mindnyájan a Szentlélekkel, s beszélték Isten nagy tetteit, alleluja, alleluja.

(1) Fölkél az Isten, és ellenségei szerte/futnak, *

és menekülnek orcája elől, kik őt / gyűlölik.

(2) Az igazak pedig vígan lakoznak, és ujjonganak Isten / előtt, *

és gyönyörködnek / örömmel. ANT.

(3) Énekeljetek az Istennek, † dicsérjétek az Úr / nevét, *

utat készítsetek annak, ki a felhőkön / vitetik!

(4) Örvendezzetek az Ő színe előtt, †

ki árvák atyja és özvegyek / védője, *

Isten az Ő szent lakó/helyén! ANT.

(5) Mutasd meg a te hatalmadat, ó, / Isten, *

erősítsd meg, amit közöttünk / tettél!

(6) Föld országai, énekeljetek / Istennek, *

zengjetek zsoltárt az / Úrnak! ANT.

(7) Zengjetek Istennek, ki fölment az egek ege / fölé, *

íme, hallatja hangját, hatalmas / szózatát.

(8) Csodálatos vagy, isten, a te szentélyedben, †

Izráel Istene, ő ad hatalmat és erőt / népének, * áldott az / Isten! ANT.

→ Nepenektar.hu