Graduale Hungaricum 278.
Kíséret nélkül →Légy nékem oltalmazó Istenem


Légy nékem oltalmazó Istenem, s menedékem, hogy szabaddá tégy engem,
mert erősségem vagy te, nevedért vezérelsz engem, s gondomat viseled.
(1) Tebenned bíztam, Uram, meg nem szégyenülök mindö/rökké, *
a te igazságod által szabadíts meg / engem! ANT.
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak, * és Szentlélek /Istennek.
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor, *
és mindörökkön örökké, / ámen! ANT.