Graduale Hungaricum 283.
Kíséret nélkül →Irgalmadban bízom, Uram


Irgalmadban bízom, Uram, örvend a szívem szabadításodban, éneklek az Úrnak, ki jót adott nékem.
(1) Uram, meddig felejtesz el engem íly / nagyon? *
meddig fordítod el orcádat / tőlem?
(2) Meddig kell még gondok közt lenni / lelkemben? *
fájdalmat hordozni szívemben / naponként? ANT.
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak, * és Szentlélek /Istennek.
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor, *
és mindörökkön örökké, ámen! ANT.