Graduale Hungaricum 288.
Kísérettel →Az Úr lett nékem oltalmam

Az Úr lett nékem oltalmam, s kivitt engem a tágasságra, megszabadított, mert kedvelt engem.
(1) Szeretlek téged, Uram, én erős/ségem, *
Uram, én kősziklám, én menedékem és szaba/dítóm!
(2) Én Istenem, én / segítőm, * és őbenne / bízom. ANT.
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak, * és Szentlélek /Istennek.
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor, *
és mindörökkön örökké, /ámen! ANT.