Graduale Hungaricum 292.

Kíséret nélkül →

Éneklek az Úrnak

Éneklek az Úrnak, ki jókat adott nékem, és zsoltárt mondok a fölséges Úr nevének.

Éneklek az Úrnak, ki jókat adott nékem, és zsoltárt mondok a fölséges Úr nevének.

(1) Meddig kell még gondok közt lenni / lelkemben? *

Fájdalmat hordozni szívemben naponként?

(2) Meddig hatalmaskodik fölöttem az én ellen/ségem? *

Tekints reám, és hallgass meg engem, én Uram, Istenem! ANT.

(3) Világosítsd meg szemeimet, †

nehogy egyszer elaludjam a / halálban, *

ne mondhassa az én ellenségem: hatalmat vettem rajta.

(4) Akik szorongatnak engem, örvendeznek, ha megi/nognék, *

de én irgalmasságodban bízom. ANT.

(5) Örvendezik szívem a te szabadításodban, †

éneklek az Úrnak, aki jókat adott / nékem, *

zsoltárt mondok a fölséges Úr nevének. ANT.

→ Nepenektar.hu