Graduale Hungaricum 297.

Kíséret nélkül →

Én kiáltottam

Én kiáltottam, mert meghallgatsz engem, Isten, hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg beszédemet!

Én kiáltottam, mert meghallgatsz engem, Isten, hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg beszédemet!

(1) Hallgasd meg, Uram, igaz / ügyemet, *

figyelmezz könyörgésemre!

(2) Vedd füledbe imádságom / szavát, *

mert nem álnok ajkakról való. ANT.

(3) Tőled jöjjön elő az én íté/letem, *

vizsgálják ki szemeid az igazságot!

(4) Tartsd meg lépésemet a te ösvé/nyeden, *

hogy meg ne inogjanak lábaim! ANT.

(5) Mutasd meg irgalmasságodnak / csodáit, *

ki megmented az üldözőktől azokat, kik benned, a te jobbodban bíznak.

(6) Vigyázz reám, mint szemed fényére, †

és oltalmazz meg szárnyaidnak árnyéka / alatt, *

a gonoszok elől, kik sanyarganak engem!

(7) Én azonban igazságban látom meg a te / arcodat, *

és amikor fölkelek, betölt majd engem színed látása. ANT.

→ Nepenektar.hu