Graduale Hungaricum 316.

Kíséret nélkül →

Hajtsd hozzám füledet

Hajtsd hozzám füledet, Uram, és siess, hogy kiszabadíts engem!

Hajtsd hozzám füledet, Uram, és siess, hogy kiszabadíts engem!

(1) Tebenned bíztam, Uram, meg nem szégyenülök mindö/rökké, *

a te igazságod által szabadíts meg / engem!

(2) Hajtsd hozzám / füledet, *

siess, hogy kimentsél / engem! ANT.

(3) Mily nagy, Uram, a te édességed soka/sága, *

melyet elrejtettél a téged / félőknek.

(4) Melyet azoknak készítettél, akik benned / bíznak, *

s az emberek szeme láttára nekik / adod. ANT.

(5) Elrejted őket a te arcod rejte/kében, *

az emberek háborgatása / elől.

(6) Megoltalmazod őket a te hajlé/kodban, *

a nyelvek támadása / ellen. ANT.

(7) Szeressétek az Urat, minden szentjei, †

a hűségeseket megtartja / az Úr, *

és a kevélyen cselekvőknek bőségesen / megfizet.

(8) Bátran viaskodjatok, és erősödjék meg a / szívetek, *

mindnyájan, kik az Úrban / bíztok! ANT.

→ Nepenektar.hu