Graduale Hungaricum 322.
Kíséret nélkül →Mikor az Úrhoz kiáltottam


Mikor az Úrhoz kiáltottam, meghallgatta szavamat; vesd az Úrra gondodat, ő majd táplál téged.
(1) Megszabadítja békességben az én lelkem, *
azoktól, kik reám / támadnak.
(2) Megalázza őket az Isten, *
Ő, aki öröktől fogva / való. ANT.
Dicsőség az Atyának és Fiúnak, * és Szentlélek /Istennek.
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor, *
és mindörökkön örökké, / ámen! ANT.