Graduale Hungaricum 349.
Kíséret nélkül →Hajtsd hozzám, Uram, füledet


Hajtsd hozzám, Uram, füledet, s hallgass meg engem, szabadítsd meg szolgádat, mert tebenned bízik.
(1) Könyörülj rajtam, / Uram, *
mert egész nap hozzád / kiáltok!
(2) Vidámítsd meg a te / szolgádat, *
mert hozzád emelem az én lelkemet, / Uram! ANT.
Dicsőség az Atyának és / Fiúnak, * és Szentlélek / Istennek.
Miképpen kezdetben vala, most és / mindenkor, *
és mindörökkön örökké, / ámen! ANT.