Graduale Hungaricum 352.
Kíséret nélkül →Várva vártam az Urat
Várva vártam az Urat, és reám figyelmezett, —
és meghallgatta kiáltásomat, †
R. És új éneket a/dott a számba, *
himnuszt a mi Is/tenünknek.
V. Sok csodákat tet/tél, Uram, †
és nincs, aki gondolataidban hasonló len/ne hozzád. R.
V. Hirdetem igazságodat a nagy gyülekezetben, Uram, —
te tudod, hogy igazságodat el nem rejtem szívemben, †
sem hűségedet és üdvözítésedet, *
én kimondom: az én segítőm és oltalmazóm te vagy, / én Uram! R.