Graduale Hungaricum 352.

Kíséret nélkül →

Várva vártam az Urat

Várva vártam az Urat, és reám figyelmezett, —

és meghallgatta kiáltásomat, †

R. És új éneket a/dott a számba, *

himnuszt a mi Is/tenünknek.

V. Sok csodákat tet/tél, Uram, †

és nincs, aki gondolataidban hasonló len/ne hozzád. R.

V. Hirdetem igazságodat a nagy gyülekezetben, Uram, —

te tudod, hogy igazságodat el nem rejtem szívemben, †

sem hűségedet és üdvözítésedet, *

én kimondom: az én segítőm és oltalmazóm te vagy, / én Uram! R.

→ Nepenektar.hu