Graduale Hungaricum 354.
Kísérettel →Könyörülj rajtam, Uram

Könyörülj rajtam, Uram, hozzád kiáltok, mert szelíd vagy és kegyelmes, sokirgalmú mindazokhoz, kik téged hívnak.
(1) Hajtsd hozzám, Uram, füledet, és hallgass meg engem, *
mert nyomorult vagyok és / szegény.
(2) Őrizd meg életemet, mert a te szented vagyok, *
szabadítsd meg szolgádat, én Istenem, mert benned / bízik. ANT.
Dicsőség az Atyának és Fiúnak, * és Szentlélek / Istennek.
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor, *
és mindörökkön örökké, / ámen! ANT.