Uram, igazságodról emlékezem

Uram, igazságodról emlékezem, te tanítottál ifjúságomtól fogva, öregségemben se hagyj el engem!

(1) Tebenned bíztam, / Uram, *

soha meg nem szégye/nülök.

(2) A te igazságod által szabadíts meg és ments ki / engem, *

hajtsd hozzám füledet, és üdvözíts / engem. ANT.

(3) Légy nekem oltalmazó Istenem és megerősített váram, †

hogy szabaddá tégy / engem, *

mert erősségem és menedékem / vagy te!

(4) Mert te vagy az én béketűrésem, / Uram, *

és reménységem ifjúságomtól / fogva! ANT.

(5) Reád támaszkodom születésem óta, †

anyám méhétől fogva te vagy / oltalmam, *

benned van az én dicsőségem / mindenkor.

(6) Ne vess el engem az öregség / idején, *

midőn megfogyatkozik az erőm, ne hagyj el / engem! ANT.

(7) Isten, ne távozzál el / tőlem, * én Istenem, siess segítsé/gemre!

(8) Én pedig mindenkor / bízom, * és sokszoros dicséretedet / növelem.

(9) Ujjong az én ajkam, midőn éneklek / neked, *

és lelkem is, amelyet megvál/tottál! ANT.