Graduale Hungaricum 362.

Kísérettel →

Szólok én, Dániel

(1) Szólok én, Dániel: Uram, ki meghallod,

(1) Szólok én, Dániel: Uram, ki meghallod,

égi szentélyedből ragyogtasd fel arcod!

R. Nézzél kegyelmesen, figyelmezz e népre,

szent nevedet hívjuk, jöjj segítségére!

(2) Amíg imádkoztam, és bűnvallást tettem,

üzenettel küldé angyalát az Isten:

Értsed a szavakat, Dániel, mit mondok,

Isten bízta reám, amit hozzád szólok.

(Folyamatosan tovább:)

(3) Véget ér majd egykor nagy nyomorúságtok,

eljön majd a Fölkent, akit várva vártok. R.

→ Nepenektar.hu