Graduale Hungaricum 362.
Kísérettel →Szólok én, Dániel

(1) Szólok én, Dániel: Uram, ki meghallod,
égi szentélyedből ragyogtasd fel arcod!
R. Nézzél kegyelmesen, figyelmezz e népre,
szent nevedet hívjuk, jöjj segítségére!
(2) Amíg imádkoztam, és bűnvallást tettem,
üzenettel küldé angyalát az Isten:
Értsed a szavakat, Dániel, mit mondok,
Isten bízta reám, amit hozzád szólok.
(Folyamatosan tovább:)
(3) Véget ér majd egykor nagy nyomorúságtok,
eljön majd a Fölkent, akit várva vártok. R.