Graduale Hungaricum 92.
Kíséret nélkül →Elmélkedem parancsolataidon
Elmélkedem parancsolataidon, mert megszerettem őket, †
R. És kitárom kezemet parancsola/taid felé, *
miket /szeretek.
V. Az én osztályrészem, Uram, kimondtam, —
hogy törvényedet meg/őrizzem, *
könyörgök a Te orcád előtt teljes szí/vemből. R.
V. Könyörülj rajtam beszéded szerint, —
mert csak a te utaid/ra gondolok, *
és lábaimat a Te bizonyságaid felé /térítem! R.