Graduale Hungaricum 95.
Kíséret nélkül →Szemeim mindenkor



Szemeim mindenkor az Úrra néznek, mert ő vonja ki a tőrből lábamat. Tekints reám, Isten, és könyörülj énrajtam!
(1) Hozzád emelem az én lelkemet, /Uram, *
én Istenem, benned bízom, pirulnom /ne kelljen!
(2) Tekints reám és könyörülj /rajtam, *
mert egyedül vagyok és igen /szegény. ANT.
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak, * és Szentlélek /Istennek.
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké, ámen! ANT.