Graduale Hungaricum 131.

Istenem, Istenem, miért hagytál el

Ugyanez a tétel egyszerű dallamon:

(1) Istenem, Istenem, miért hagytál el /engem *

miért vagy messze kiáltásom /szavától?

(2) Én Istenem, napestig kiáltok, és meg nem /hallgatsz *

és éjjel, és nem figyelsz /reám?!

(3) Én pedig féreg vagyok már és nem is /ember *

emberek gyalázata és a nép megve/tettje.

(4) Átlyuggatták a kezemet és /lábamat, *

és megszámlálták minden /csontomat.

(5) Csak néznek és szemlélnek /engem, *

elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot /vetettek.

(6) De te, Uram, ne légy messze /tőlem, *

én Erősségem, az én védelmemre /siess!

(7) És én hirdetem a te nevedet atyámfia/inak, *

az egyháznak közepette dicsérlek /téged.

(8) És hirdettetik az Úr a jövendő nemzedéknek †

a népnek, mely egykor /születik *

melyet majdan az /Úr teremt.

→ Nepenektar.hu