A gyalázat vár szívemre

A gyalázat vár szívemre és nyomorúság, —

kerestem, aki velem együtt szenvedjen, és nem volt, —

aki megvígasztalna engem, és nem találtam, +

R. És epét adtak nekem /eledelül, *

és szomjúságomban ecettel /itattak.

V. Szabadíts meg engem, /ó Isten, *

mert a torkomig hatoltak /a vizek. R.

V. Ellenem beszéltek, akik a kapukban ültek, *

és rólam énekeltek, akik boru/kat itták! R.

V. Én pedig tehozzád imádkoztam, Uram, +

mert ideje a megkegyelmezésnek, /ó, Isten, *

a te irgalmad nagy/ságában! R.