Graduale Hungaricum 301.
Kísérettel →Az én szemeimet

(1) Az én szemeimet, világítsd meg, Uram,
ne vegyen a halál hatalmat énrajtam!
R. Az én ellenségem ne mondhassa soha,
győzedelmeskedtem, erőt vettem rajta.
(2) Meddig felejtesz el, meddig, ó én Uram,
elvetettél engem, s nem emlékszel rólam? R.
(3) Tekints reám, Isten, a te kegyelmedben,
benned bízom, aki vígasztalsz szívemben. R.
(4) Csak te lettél, Isten, az én segítségem,
melyért dícsér lelkem vidám énekekben. R.