Uram, én kősziklám

Uram, én kősziklám és menedékem, és szabadítóm, és Istenem, én segítőm!

(1) Dícsérvén hívom az / Urat, *

és ellenségeimtől megszaba/dulok.

(2) Szorongatásomban segítségül hívtam az / Urat, *

az én Istenemhez kiál/tottam. ANT.

(3) És meghallotta szavamat az ő szent templo/mából, *

és eljutott füleibe az ő színe előtt való kiál/tásom.

(4) Mert te az alázatos népet megszaba/dítod, *

és a kevélyek szemeit mega/lázod. ANT.

(5) Mert te gyújtod meg az én szövétnekemet, / Uram, *

én Istenem, világosítsd meg sötétsé/gemet!

(6) Mert kicsoda Isten az Úron /kívül, *

kicsoda erősség a mi Istenünkön / kívül? ANT.

(7) Isten az, ki felövezett engem erős/séggel, *

és makulátlanná tette / utamat.

(8) És nekem adtad a te szabadításodnak pajzsát, †

és jobbkezed fölemelt / engem, *

a te szelídséged nevelt / engem. ANT.