Így könyörgött Mózes

(1) Így könyörgött Mózes Isten elé lépve:

"Mért haragszol, Uram, íly nagyon népedre?

Ne felejtsd el, szolgád, a hű Ábrahámot

Izsákot, Jákobot, csendesítsd haragod!

(2) Hiszen megígérted, hogy majd nekik adod,

tejjel-mézzel folyó Kánaán országod."

__R. Megengesztelődvén, s bocsátván a népnek,

Elállott a vésztől, melyet érdemlének.

(3) Szólott tehát Mózes a gyülekezetnek,

jertek félelemmel elébe Istennek!

Mert az Úr felsége fénylik a felhőkben,

sóhajtásotokat meghallá az égben.

(Folyamatosan tovább:)

(4) Mondá szolgájának, Mózesnek az Isten:

kegyelmet találtál az én szemeimben,

mert én jól ismerlek, tudom hűségedet,

meghallgattam azért minden kérésedet.

(Folyamatosan tovább:)

(5) Mózes leborulván imádta az Urat:

„Hálát adok néked, nagy irgalmad miatt.” R.