Kenyeret adtál nékünk

Kenyeret adtál nékünk az égből, Uram, minden gyönyörűséggel és édes ízzel teljeset.

(1) Figyelmezz, én népem, tanítá/somra, *

hajtsátok fületeket az én szám igé/ire!

(2) Megnyitom számat példabeszé/dekben, *

elmondom az ősi idők / titkait. ANT.

(3) Amiket hallottunk és megér/tettünk, *

mit atyáink beszéltek el / nekünk.

(4) Nincs az eltitkolva fiaik / elől, *

elmondjuk az ifjú nemze/déknek. ANT.

(5) Az Úr dicséretét és az ő / erejét, *

és csodálatos dolgait, melyeket csele/kedett.

(6) Parancsolt onnan felülről a /felhőknek, *

és megnyitá az ég aj/tóit. ANT.

(7) És mannát hullatott nekik ele/delül, *

és égi kenyeret adott / nékik.

(8) Az angyalok kenyerét ette az / ember, *

eledelt küldött nekik / bőséggel. ANT.