Graduale Hungaricum 339.
Kísérettel →Tekints, Uram, szövetségedre

Tekints, Uram szövetségedre, s szegényeidet ne felejtsd el végleg, kelj fel, ó Isten, védelmezd meg ügyedet!
(1) Miért vetettél el végleg, ó, / Isten, *
miért nehezedett haragod a te nyájadnak juha/ira?
(2) Emlékezzél meg a te gyülekeze/tedről, *
melyet kezdettől fogva / bírtál! ANT.
Dicsőség az Atyának és / Fiúnak, * és Szentlélek / Istennek.
Miképpen kezdetben vala, most és / mindenkor, *
és mindörökkön örökké, / ámen! ANT.