Graduale Hungaricum 342.

Kísérettel →

Tebenned bíztam, Uram

Tebenned bíztam, Uram, és mondtam: †

te vagy /az én Istenem, *

R. Kezedben az /én sorsom.

V. Ragyogtasd fel arcodat a te szol/gád fölött, *

és szabadíts meg engem irgalmassá/god miatt, *

Uram, meg ne szégyenüljek, mert té/ged hívlak. R.

V. Mily nagy a te édességed sokasága, Uram, †

melyet elrejtettél a té/ged félőknek, *

melyet azoknak készítettél, akik ben/ned bíznak, *

s az emberek szeme láttára nekik /adod. R.

→ Nepenektar.hu