Graduale Hungaricum 342.
Kíséret nélkül →Tebenned bíztam, Uram
Tebenned bíztam, Uram, és mondtam: †
te vagy /az én Istenem, *
R. Kezedben az /én sorsom.
V. Ragyogtasd fel arcodat a te szol/gád fölött, *
és szabadíts meg engem irgalmassá/god miatt, *
Uram, meg ne szégyenüljek, mert té/ged hívlak. R.
V. Mily nagy a te édességed sokasága, Uram, †
melyet elrejtettél a té/ged félőknek, *
melyet azoknak készítettél, akik ben/ned bíznak, *
s az emberek szeme láttára nekik /adod. R.