Graduale Hungaricum 85.
Kíséret nélkül →Kelj fel, Uram, miért alszol?



Kelj fel, Uram, miért alszol? Kelj fel, s ne űzz el végleg! Miért fordítod el arcodat? Segíts és szabadíts meg minket!
(1) Istenünk, a saját fülünkkel hallottuk, †
atyáink beszélték el /nekünk, *
amit napjainkban, a régmúlt időkben /tettél.
(2) Hogy nem az ő karjuk szerzett nékik /győzelmet, *
hanem a te jobbod és arcodnak /fénye. ANT.
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek.
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor, *
és mindörökkön örökké, ámen! ANT.