Graduale Hungaricum 87.

Kíséret nélkül →

Uram, Istenem, tebenned bízom

Uram, Istenem, tebenned bízom, ments meg üldözőmtől, s szabadíts meg engem!

Uram, Istenem, tebenned bízom, ments meg üldözőmtől, s szabadíts meg engem!

(1) Uram, én Istenem, tebenned /bízom, *

ments meg üldözőimtől, és szabadíts meg /engem!

(2) Nehogy elragadják, mint az oroszlán, az én /lelkemet, *

és szétszaggassanak, mert nincsen, aki /megmentsen! ANT.

(3) Uram, én Istenem, ha úgy csele/kedtem, *

ha gonoszság vagyon a keze/imben.

(4) Ha visszafizettem volna a rosszat, amit nekem /tettek, *

ha megraboltam ellenségemet, és kifosztva /hagytam el. ANT.

(5) Akkor üldözzön az ellenség és fogjon el engem, †

tapossa meg a földön éle/temet, *

és dicsőségemet porrá /tegye!

(6) Kelj fel, Uram, ellenségeim dühössége ellen, †

kelj fel, én /Istenem, *

arra az ítéletre, melyet te ren/deltél! ANT.

(7) Ítélj meg engem, Uram, igazságom /szerint, *

és tégy velem ártatlanságom /szerint.

(8) Az én segítségem az Úrnál /vagyon, *

ki megszabadítja az egyenesszívű/eket.

(9) Én pedig hálát adok az Úrnak igazsá/gáért, *

és éneklek a Fölséges Úr ne/vének ANT.

→ Nepenektar.hu